Ápol, mos, főz

Beteg gyereket ápolni igazi kihívás, főleg ha kis páciens 2,5 éves, igazán virgonc ráadásul hajlamos a lázgörcsre. Mégis valahogy könnyebb volt ma Vele, mint kisebb korában. Mondjuk az is felmerült bennem, hogy ez a két hét betegállomány (ami már most is örökkévalóságnak tűnik, Úristen mi lesz itt még 6 hónapig) kisimított, és talán tényleg jót fog tenni mentálisan is nem csak rövid, de hosszú távon... De erről majd máskor :) 

Miután teljesítettük Petivel a másfél óras várakozást a Doktor Bácsinál, aki egyébként egy tündér, csak az ebéd és az altatás volt döcögős. Ez utóbbi 2 óra ágyban nyünnyögésből és két óra alvásból állt... Bevalom addig hallgattam a dumáját, hogy van rá esély, hogy én hamarabb aludtam el. Közben Apa jó fáradtan, de hazaért, úgyhogy le tudtam szaladni a boltba bevásárolni, na meg az öltönyeit elhozni a tisztítóból. Közben még az emberi kapcsolataimat is ápoltam, ami régen babázás közben sokszor felejtős volt. Sajnos arra értem haza, hogy Maki lázasan ébredt, továbbá a kukacát kihalászta, ami nagyfokú cunamihoz vezetett a nadrágjában, zokniján, pólóján (!?) amit Apa nagyon jól lekezelt, szóval igazán nem lehetett szavam. A láz csillapodott, a kedve virágos volt, így Peti még a vacsorát, illetve a holnapi ebédet is segített megfőzni :) Igaz, hogy a délelött kimosott ruhákat csak jóval később sikerült kiteregetni, de a pocakom nem görcsölt, szóval végülis mindkét gyerkőc megúszta a mai napot :) Ráadásul a vacsi is ízlett Nekik, úgyhogy igazán kerek a világ :)