Nagyon úgy néz ki, hogy mi csak ilyen "mire kijövök az öltözőből a doki már a műtőt hívja" módon tudunk szülni...  - és 2400 gramm a súly-limit.

Csak egy kis derékfájás

Amikor vasárnap (szept 07.-én, pont kettőnk születésnapja között) egész nap hasogatott a derekam már valami gyanús volt, hogy ezek talán esetleg jósló fájások (frászt jósló ->fájás!), de azért elvoltam. Piacon jártam, takarítottam, sütöttem némi muffint mert vendégek jöttek hozzánk... Aztán reggelre sem lett jobb, úgyhogy ovi előtt felhívtam a dokim, hogy mi legyen. Azt mondta spurizzak be a rendelőbe mielőbb és megnéz. Még akkor sem gyanakodtam. Én balga.

Rohanás: ovi - rendelő - szülőszoba

Azért mire beadtam Makit az oviba az első ottalvós napján (!) már éreztem hogy ez az a pont amikor bizony taxit kell hívni. Tényleg az volt. Mázlimra a doki (imádom, többek között mert nem hozza a frászt az emberre) már várt, én voltam az első paciens. Ez 9:15-kor történt. Stopper indul. Megvizsgált, mire kijöttem az öltözőből már a műtővel egyeztetett... Azt a gigamega deja vu érzést nem is tudom leírni! Petivel ugyanis anno a CTG-s vizsgálat után kellett azonnal a műtőbe menni a 38. héten, mert toxémiás lettem és 200-as vérnyomással tekertem. A tervezett császár előtt 5 nappal. Na ehhez képest Liával csak 18.-ára terveztük a műtétet (25.-ére voltam kiírva), és 08.-a volt, 37. hét. Hmmm... megállapítottam, hogy romlik a részidőnk. Még jó hogy korán és light-osat reggeliztem. A doki azt kérte érjek át a szülőszobára 10 órára, legkésőbb 10:30-ra. Na akkor azért néztem egyet, mert Apa gyanútlanul bement dolgozni, és jó esetben is egy, de inkább másfél óra szokott lenni mire átverekszi magat a városon. Szóval taxi megint, most haza a szülős csomagért, és a köldökzsinórvéres dobozért. Otthonról pedig a változatosság kedvéért megint taxi. Az utolsó taxis idegesebb volt mint én, amikor realizálta mi is a helyzet, úgyhogy először rossz helyen állt meg :) Okos telefonomnak hála tudom, hogy az első taxi hívásától csak 45 perc telt el. Közben persze vadul hívtam mindenkit, hogy helyzet van. Közben amiatt (is) aggódtam, hogy Makit ki hozza el az oviból. Szerencsémre fantasztikus szomszéd-barátaink vannak.

Érkezés a célhoz: szülőszoba

Ezután végre felkínlódtam magam a szülőszobára (közben fááájtam kicsit) aztán már minden ment a maga útján. Szuper kedves szülésznő foglalkozott velem, az ügyeletes doki is rendes volt. A fájásmérős CTG kész felüdülés volt az előző óra rohanásához képest. Végre szusszanhattam egyet és kezdtem megnyugodni. Az előkészítés végére Apa is odaért (már vártam nagyon) és megjött A Doki is. Valamiért mindig fellélegzek amikor meglátom. Az érzéstelenítésnél is ő "mentett meg", mert valamiért nem találta el az altatóorvos azt a pontot ahová adni kell, és többször kellett próbalkoznia a "bazi tűvel". Négyet számoltam - nem volt jó... Magyarul: ...-ra fájt. Erre nincs jobb szó. (Mellesleg kb. Egy hétig fájt utána nagyon). Hiába kért sűrűn elnézést, nem kerestük utána vele a kapcsolatot. Értitek. A műtősfiú viszont nagyon kedves volt, azon túl hogy cipelt, tartott amíg a doki kicakkozta a gerincem.

Elhagyni a gyerekágyas osztályt - mihamarabb

Kitartani 3 napig... A gyerekágyas osztály nekünk ugye újdonság volt... Szerencsére az előző műtéthez képest fürge voltam mint a nyúl - nem vágták át a hasizmom. Hurrá! A legnagyobb parám az volt ugyanis, hogy el fogom-e tudni látni Pöttyöt, na és hogy mennyire fog ez nekem fájni. Megint összehasonlítás: Petivel 8-10 nap után tudtam úgy járni, mint Liával a másodikon... Persze biztos a toxémia, meg a sürgősebb műtét miatt (is). Egyébként a harom évvel ezelötti hosszabb bent tartózkodásnak volt "előnye" is: többen (szülésznők a terhespatológiáról, PIC-es gyermekorvosok) megismertek. Azért azon elámultam. Egy dolog hogy én emlékeztem, na de nekik azóta több száz anyukával volt dolguk... Jólesett nagyon. Mondjuk a zöld tejemmel valószínűleg beírtam magam a történelembe. ;) 

Azért ha Lia az első baba tutira visítottam volna mar a második napon. Ahány ember, annyi tanács és álláspont. Műszakváltásonként persze... A kedvenceim: "Annnya niiincs tej!!" (szemrehányós világvégés hangon) majd műszakváltáskor: "Anya, van itt tej!" (bátorítóan) - utóbbi jobban bejött. Aztán a használjak/ ne használjak bimbóvédőt... Azért összességében nagyon kedves volt mindenki, jól kijöttem a szobatársakkal is, ami fontos. Az alváshiány és a tomboló hormonok nem egy tuti kombó ugyanis, ha nincs mindenki részéről alkalmazkodás. Mivel a második nap még nem ömlött a tej, és Picipötty totál szundimókus, ráadásul pici súlyú volt így kapott (3x) tápszert, amitől rendesen magahoz is tért. Szerencsére, mert egy sárgaságot, és a hosszabbítást tuti nem bírtam volna jól. Az utolsó kórházi napon, és itthon már evett mint a gép, és nem keveseket :)

A héten belehúztunk, mert a férjem most van szabadságon, így igyekszünk mindent elintézni. A legfontosabb a gyerekszoba és a mi hálónk átrendezése :) Peti új nagyfiús ágyat kapott, azaz egy igazi emeletes ágyat. Eredetileg csak az alsó részét szerettük volna összeszerelni, később pedig amikor LiaBaba átköltözik a teljes ágyat, csak az alsó részén a kisággyal. Némi buherálást igényel majd a dolog, de IKEA-hack ügyben már rutinosak vagyunk :) Szóval végül Apa kitalálta, hogy mégis rakjuk össze az egészet, mert úgy kuckósabb. Tényleg az. Végre nem (csak és kizárólag) a játszósátorba kell behajtogatnom magam és (egyre terjedelmesebb) Pocakot, hanem mehetek kuckózni a nagy "házba". 

Alakul a mi hálónkban is a babasarok, de ott még van mit csinálni. Polcfelfúrás, lámpa (Apa korábban meghackelte az IKEA-t és készített egy állítható fényerejű fali lámpát hogy ne üsse ki a mi és a porontyok szemét éjjél) a pelenkázó fölé, pár falmatrica... azért már látványosan haladunk. :D Egyenlőre kicsit lomos az összkép, de alakul! Szokni kell még így a szobát, főleg a pelenkázó miatt, mert annak a méretétől, látványától már igazán elszoktam. Viszont így a barátnőim csemetéi lassan full service-ben részesülhetnek ;) Pelenkázó, szopipárna, és lassan feljönnek a bébijatékok is. Mi minden lesz itt ... és hová teszem?!?

Peti már most gondos nagytestvér, gyorsan le is ellenőrizte a játszószőnyeget :) Nem mondom elkapott a nosztalgia. 

Igazán, de tényleg nagyon büszke vagyok magamra. Ezen a héten jó sok mindennel végeztem :) Peti hétfőtől nyaral, így most belevetettem magam a munkába. 

Hétfő & kedd: Mivel a hálószobánk azon sarkát, ahol nemsokára LiaBaba fog lakni mostanára eléggé belaktuk, ráadásul még egy komódtól is "meg kell szabadulnom", nem teketóriázhattam. Pakolni, válogatni, szelektálni kellett. A komód kipaterolása persze a benne lévő tartalom áttelepítését is magával vonzotta. Ez pedig a gardrób átpakolásával járt. Két napi munka, tulajdonképp sok látszat nélkül... Közben két kör mosás, plussz a babakocsink táskájának és kosarának suvickolása. Ezen kívül az ágyunk alatti 6 bazi nagy doboz kipakolása, eltisztogatása és persze porszívózás, felmosás kombó. Rá kellett jönnöm, hogy a hajolgatás már elég gyérül megy. Legközelebb Apát fogom erre megkérni! 

Szerda & csütörtök: Peti cipőjének mosása, porszívózás, a nagyobb erkély, és a konyha rendbe tétele. (Jutott munka még bőven, pedig azt hittem csütörtökön és pénteken lazíthatok...) Közben volt még egy délelöttnyi banki ügyintézés is. Egy nyamvadt direkt bank hozzáférés miatt kétszer kellett visszamennem. A végére úgy felidegesítettem magam, hogy rosszul is lettem :( Közben még egy IKEA kört is beiktattunk, kellettek még dobozok. 

Péntek: Mára maradt a kisebb erkély rendbe tétele, az ott ("idéiglenesen") tárolt babaautó és járássegítő, plusz a nappaliban lévő babakonyha elsuvickolása, mert sajnos hiába törlöm le hetente, azért néha rendesen le kell sikálni. Végeztem még a konyhai zsúrkocsi (a teteje felbecsülhetetlen értékű plusz munkafelület) polcainak kilomolásával, és a receptújságaimat is át kell pakolnom a nappali szekrénybe. Ezen kívül még a babahintánk is ki kellene mosnom. Sajnos nem levehetőek a textil részei, szóval az nagy falat. Ha Apa hazajön, némi pihenés után rá kell vennem, hogy a tekik régi akváriumát vigye le a szeméttárolóba, a babaautót no meg a járássegítőt meg a tárolónkba. Jujj, és az IKEÁS babakádat is... Azt hiszem a régi jegyzeteim és tankönyveim bedobozolását holnapra hagyom, a babahintán még erősen gondolkozok. Főleg mer lasagnét is szeretnék még készíteni, az meg ugye időigényes vacsi.

Közben sütöttem pogácsát kísérleti jelleggel, mert valahogy még soha sem készítettem, de jövő héten Maki 3. szülinapjára kellene valamit sütni. Na meg ha összejön ma este és holnap este is lesznek vendégeink, jól jön a rágcsálnivaló :) Ízre jó lett. Legközelebb vastagabbra kell hagynom a tésztát.

Soha életemben nem fogyókúraztam még... Oké, soha nem is voltam az a modell alkat. Azért mégis, most sokkal kevesebbet híztam (a 30. hétig 8,5 kilót) mint az előző terhességemnél. Akkor tényleg mangalica méreteket öltöttem (+ 22 bevallott kiló brrr) részben a vizesedésnek köszönhetően. No de most! Másodszorra már nem siklottam át a terheléses teszten sajna. Szigorú 150 gramm szénhidrát tartalmú diétát kell tartani. Az első hét kicsit döcögősen ment, de kezdek belejönni :) Azt azért látom, hogy a kis konyhai mérlegünkkel szorosabbra kell fűznöm a kapcsolatomat. Azért már van egy pár bevált reggeli és uzsonna "recept" a tarsolyban, találtam kiskapukat is, és a terveim szerint hamarosan jönnek az egészséges, kevés szénhidratot tartalmazó, de finom receptek és nasi tippek  :) 

Ami azért fura: az ember lánya a babavárás alatt általában többet/kevesebbet, de hízik. Na, én meg fogytam másfél hét alatt fél kilót. Ez egyenlőre fura. Úgy mint az édesítőszeres kávé... Annál furább nincs. Vissza akarom kapni a barna cukrocskámaaaat...

Van néhány, olyan vizsgálat a babavárás alatt - mint a például a nemrég megszűnt AFP is - ami tökéletes az anyukák beparáztatására. Hiába várom a második babánk, a para tényező érdekes módon most figyelt be, pedig az ellenkezőjére számítottam az elején... Valahogy a "gyakorlat" ezúttal nem segít. Ami Petinél simán ment, az most minimum határérték. Az AFP-re is hümmögtek, a terheléses vércukor vizsgálatra meg egyenesen visszatapsoltak, mert (ekkora meglepetést...) határérték lett. Most várom az eredményt. Na de a pararól szólva a héten a védőnő hozta rám a frászt azzal, hogy öt hét alatt 10cm-t nőtt a pocakom, és hogy ez soknak tűnik, lehet hogy túl sok a magzatvizem... Szerencsére csak egy napot izgultam, mert másnap voltam ultrahangon. Minden érték normális egyébként. Még két hónap van hátra, szóval remélem mostantól mindenki széles vigyorral közli minden vizsgálatkor, hogy "minden rendben anyuka" ;)

Minden esetre a korábbi koraszülött intenzíves orvosunkkal, és a volt konduktorunkkal ma megegyeztem, hogy ezúttal csak villámlátogatást teszünk, a PIC és a terhespatológia helyett a gyerekágyas osztályon szállunk meg, és hozzájuk csak beköszönünk a gyerekekkel :)

Nos igen, a lustaság, a nyaralás, a hideg,- és melegfrontok, na meg a kezdek bááalnául lenni állapot egy időre stend-by állapotba kapcsolt. Még egy megfázás, és örültem hogy élünk. Azért felfedeztem közben pár dolgot, néhány új receptet, rabja lettem a minestrone levesnek, és végre leküzdöttem a "főzelék fóbiámat" és összehoztam egy tökfőzeléket. Meg tökfasírtot. Felfedeztem egy házi gumicukor receptet is, ami most nagyon izgat...

Felkerült a képzeletbeli listára jópár "ezt ki kell próbálnunk/meg kell néznünk" dolog, program és hely a bölcsiszünet idejére. Ilyen például a Mezítlábas Park Tabajdon. Kb. 40 km Bp.-től, kaland van, belépő nincs. Már tavaly is gondolkodtam rajta milyen jó lenne oda kirándulni, remélem idén összejön! Szeretnék még Makival elmenni a Tarzan parkba, ahol van vizes játszótér. Persze csak úgy éri meg (mármint anyagilag) hogy Peti még nincs három éves, egyébként elrettentő árak vannak... Persze a legtöbb hely ilyen :( Az Állatkert melletti Holnemvolt Park nekünk nagyon bejött. A belepő ára elmegy, azaz egy nyáron kétszer-háromszor meg lehet finanszírozni. Ráadásul Petit az állatok etetése (még) sokkal jobban érdekli mint a játékok. Egyedül a két zsetonos (2x200 Ft,-) lovaglásnál fogta könyörgőre, ezt még ki lehet bírni. Na meg lehet vele alkut kötni: vagy fagyi vagy lovaglás pl. A Gyerekszoget is ígéretesnek tűnik, kár hogy mindig hétvégére romlik el az idő :(

LiaBaba érkezésére is készülgetünk. Kis naív voltam amikor azt hittem hogy "már mindenünk megvan" de jó! Végülis a legtöbb minden igen, de most jön a DE-faktor. Petinél mint első gyereknél a hordozó csakis és kizárólag autósülés volt. Most viszont máshogy nem tudom vinni az oviba, csak ha Picipöttyöt hordozóba pakolom. No de a hordozóhoz nem volt esővedőnk eddig, viszont ősz meg tél lesz ám bőszen amikor jönni-menni kell velük. Aztán rájöttem hogy Liának is kellenek törölközők. Szóval ilyen apró dolgok ugranak be, és kezdődik a "hajsza". :D Testvérfellépőnk is lett, ez gyorsít majd a reggeleken remelhetőleg. Közben persze a mi hálónkban babasarkot kell ujra berendezni, Petinek pedig kell egy nagy ágy. UgErzem nem fogok unatkozni tovabbra sem, pedig nagyon féltem ettől az elejen amikor a doki pihenőt rendelt.

Vegül egy kép ami balnasagomat hivatott ábrázolni... Igen, továbbra is sokan hiszik hogy már mindenórás vagyok. Kezdem megszokni, és egyszer úgyis az leszek nem igaz?

Tegnap a férjem azzal lepett meg, hogy hozott nekem két csokor spárgát. :) Egy fehér és egy zöldspárga köteg virág helyett, nem kifejezetten klasszikus :) Viszont én nagyon örülök neki, már tervezgetem is, hogy mit készítsek belőlük... Biztosan van aki imádja, és már alig várja a spárgaszezont, mások meg nem is értik mi ez a felhajtás körülötte. Mi valahol középúton állunk egyenlőre. Legelőször egyébként Ő készített évekkel ezelött egy nagyon finom csirkés, spárgás ragut... Akkor még nagyobb konyhánk volt és nagyon szerettünk együtt főzni. 

Most viszont itt a feladat: egy zöld, és egy fehér spárgás étel elkészítése!

Az egyik étel a zöld spárgából biztosan "A spárgás csirke" lesz. A spargában azt szeretem a legjobban, hogy egy kis vajjal, tejszínnel csodákat lehet vele művelni :) A zöldspárgás csirke pedig még gyors is, csak husit pirítok, a spárgát ráhalmpzom, mártast keszítek, raöntöm, összesütöm és jól megesszük, rizzsel és krumplipürével is finom. :) 

A fehér spárgán már sokkal többet kellett törnöm a fejem. Egyrészt mert nem szeretnék "csirkemérgezést" kapni, másrészt mert annak azért karakteresebb az íze is. Végül beugrott, hogy egyszer már keszítettem (az első házassági évfordulónkon, és egy hét múlva múlva már a 6. lesz!!) lazac steak-et zöldcitromos fűszervajjal és párolt spárgával. Most talán nekiugrok a hollandi mártásnak is, de ebben még nem vagyok annyira biztos... 

Eppen a hétvégén  poénkodtunk a csajokkal, hogy majd mikortól kezdjenek el inkább "hazudni" a külalakommal kapcsolatban, és hogy majd segítek nekik egy "Bálna vagyok " vagy egy "Hazudj ha tudsz" feliratú pólóval. Na erre: Ma volt szerencsém a rendelőben várakozni egy jó darabig. Közben háromszor kérdezték meg - anyukák és asszisztensek vegyesen- hogy CTG-re jöttem-e. Ezt a vizsgálatot egyébkent a 36. héttől végzik. Mi még csak most kezdjük a 20.-at. Reggel a bölcsiben is megjegyezte egy anyuka, hogy hű mekkorát nőtt a pocakom mióta találkoztunk (megjegyzem az egy hete volt...khmmm). Most komolyan megrogytam... Tééenyleg ekkorák lettünk?? Az vígasztal, hogy a kezdő súlyomhoz képest csak 2 kg-ot híztam. Igaz az elején meg fogytam, de azert meg mindig jók vagyunk..bár most kezdődik még igazán ;)

Fájdalomdíjként elmajszoltam egy Mekis tortillát... Nem vagyok kifejezetten kívánós, de valahogy erre rákattantam :)

Ilyen is van?!? IGEEN! Szerencsémre!

Zseniális! Barátnőktől kaptam a tippet, nagy dolog ez az "anyaklub" amit a mi kis kaptárunkban (lásd lakópark) összehoztunk. Ami infónk van, azt megosztjuk egymással a zárt facebook csoportunkban :) Isteni! Nem tudnám most összehozni az adóbevallásom, évek óta egyik koleganőm sógornője csinálta. Mivel most nem dolgozok, és az időből is kezdtem kifutni, valami mást kellett kitalálni... 

A tippet egy másik anyukától kaptam, és tényleg, muszáj önismétlésbe bocsájtkoznom: zseniális. Rákerestem ma neten, egy könyvelőcsoport találta ki. Regisztrálsz, feltöltheted a papírjaid (gyorsabb úgy de nem muszáj) aztán egyeztetsz időpontot, elmész a kávezóba, és amig megsütizel addig elkeszül a bevallásod is :) Már csak postázni kell. Mindez a feneketlen tónál, szóval ha szép idő lesz még sétálok is egy kellemeset. Sőt, van ott egy bababolt, úgyis meg akartam nézni, hogy van-e adapterük a hordozónkhoz. 

Ha valakit még erdekelne ez a lehetőség, itt a link hozzá: https://www.adobevallasonline.hu/#regisztracio

... 1. Egészseges? Igen :)

... 2. Fiú, vagy lány? Lány :)

Mától hivatalosan is rózsaszínben látom a világot! Picipötty jól van. Sajnos képet nem kaptam, és nem is tudtam keszíteni Róla, mert egy igen morc dokival hozott össze a sors, de az a fontos hogy minden rendben. 

Peti örülni fog, hogy kislány. Annyit mondogatta, hogy már én is nagyon reménykedtem. Persze nem könnyű úgy nem beleélni magunk, ha a 12. héten azt mondja a doki, 70% hogy lány. Viszont mostmár legálisan ácsingózhatok és csábulhatok (majd) a rózsaszín babaholmikra :) Azért még nem szabadulok el, legalábbis megpróbálok. Át kell majd néznem pár hét ( oké, inkább hónap) múlva az első babaruhás dobozunk, de emlékeim szerint elég unisexek. Persze néhány rózsaszín body tutira beleugrik majd a bevásarló kosárba... ezek a babaholmik már csak ilyenek. Petinél a végére hagytuk a vásárlást, de sajnos adddigra úgy dagadt a lábam, hogy vegül rohamtempóban vettük meg ami kellett. Nem ereztem akkora shopping hangulatot :( Na de most! Boztos csak pár darabot veszek majd, de azt ki fogom élvezni :D

Így nézünk ki most, a 19. héten :) Pedig csak 2 kg-ot híztam. Mindenki elámul mekkora pocakom van már... Szerintem éjszaka jönnek a manók, és jól felpumpálják... Nem baj, Lia Baba majd jól orrba rúgja őket, annyit ficánkol már!