Anyakörökben a gyerkőc 2,5-3 éves korában Témává válik a szobatisztaság kérdése. Nálunk is eljött ez az időszak. Ahogy most kinéz a dolog ez a helyzet humorérzéket, nejlonzacskókat, a pótnacik pótnaciait és a szárítószörny* bevetését igényli. Ja, és még pár alsógatyó beszerzését is.

Ma úgy kaptam vissza Makit a bölcsiben, hogy nem volt raja pelus! Waw! Persze azt elmesélte, hogy az udvaron volt egy kis baleset. Azért nagyon büszke vagyok ám rá. Gondoltam egy merészet, tettem el egy pótnacit neki, és úgy mentünk haza. Az udvaron sajnos törtent egy kis baleset, de szerencsére ott volt a pótnaci. Az biztos, hogy az udvaron pisillést még gyakorolni kell, és talan jobb lenne venni egy hordozható bilit. Itthon sem adtam rá pelust. Az eredmény döntetlen, bepipi-wc 1:1. A kanapénk megmenekült és vegülis az az egy siker nagyon jó! Ennek kapcsán bármennyire is örülök, elkezdett motoszkálni, bocs minek is szepítem inkább visítozni bennem az "Úristen megnőtt az ici-pici kisbabám mostmár tényleg annyira nagy fiú" érzés. Na engem ez most ütött meg, nem amikor bölcsis lett. Édes- bús érzés. Azért tudom, hogy jó is lesz ha Picipötty (már ő is 19 hetes a pocakban, de telik az idő!) megszületik addigra csak őt kell majd pelusozni. De akkor is! :D / :(

Találtam egy képet még baba korából... Tényleg megnőtt. Már nem baba... Még jó hogy itt az utánpótlás! Ráadásul ma közölte (a játszósátrában üldögeltünk épp) hogy két testvért szeretne...

*Szárítőszörny = egy IKEA-s emeletes, kihajtható szarító, kb. 3 mosógépnyi ruhát lehet ráaggatni. Hű harcostársam mióta Peti megszületett.

Ez a hétvége mozgalmasan telt. A várva várt (kinyitható) érkezőasztalunkból érkezett az IKEA-ba, ráadásul sikerült egy kerti garnitúra szettre is lecsapni :D A fiúk így nagy összeszerelő party-t tartottak. Peti (2,5) nagyon élvezte, boldogan hordta-vitte a csavarokat, adogatta Apának az alkatrészeket. Közben pedig folyamatosan kommentált es magyarázott mindent. Kedvenc aranyköpésünk: "Már jó, de még nem tökéletes..." Az asztalt IMÁDOM!  Hihetetlen luxus érzés, hogy ki tudom tenni az ételt és az innivalókat az asztalra, és még mindíg marad hely a tányéroknak, na meg a könyökeinknek :) A régebbi asztalunk egy helytakarékos Jokmokk volt, ami sokáig ki is szolgált, szerettemis tulajdonképpen de sajnos túl kicsi volt. Mi szeretjük a vendégeket, és mostmár hely is lesz nekik :)

Az erkélyt is sikerült "felszabadítanunk", a bútort pedig csodával határos módon kipaszíroznunk az ajtón. Először kicsit megijedtünk hogy húúú, de tele lett az erkély... hogy is fogunk elférni, de miután felavattuk egy jó kis kávézással már nagyon tetszett mindhármunknak. Persze Apa már el is gondolkozott rajta, hogy lehetne az asztalt meghackelni összecsukhatóra, de azért nagyon hamar meg fogjuk szokni a jót, nevezetesen azt, hogy kint is ehetünk. Mi egyébkent nagyon szívesen ücsörgünk, beszélgetünk, kávézunk, olvasunk, eszünk és úgy általaban csak úgy vagyunk kint, ezért is döntöttünk úgy hogy beruházunk ebbe a nagyobb bútor szettbe. Rögtön lett vendégünk is, úgyhogy élesben próbáltuk ki a "kiülünk dumcsizni, sütizni a napernyő alá" életérzést. Alig várom a meleg nyári estéket!

Első a túlélés. Szegény Makink ugyanis megint lázas. Szerencsére a közerzete jó, csak akkor konyul le szegénykém amikor felmegy a láza. Pedig simán csak begfazott szegény... Húsvet előtt persze, hetvégére. Murphy mondjon le! Azért készülődünk A Nyúl érkezésére, holnap belevágunk a természetes anyagokkal való tojásfestés kikisérletezésébe. Elvileg piros, barna, zöld, sárga és kék tojásokat festünk céklából, hagymahéjból, spenótlevélből, curryből és kéket lilakáposztából. Na arra magyon kíváncsi vagyok. Még egy vicces Húsvéti sütit is megpróbálok sütni, ami a remények szeint hasonlóan fog kinézni:

Na igen, van kihívás. Ma készítettünk cukordíszeket, amikkel muffint fogunk díszíteni :) 

Frissítés:

Megpróbálkoztam ezzel a sütivel. Íme az eredmény, amiből világosan kiderül, hogy nem vagyok kifejezetten mestercukrász :) Azért elsőre nem is rossz, felismerhető volt a szándék, több répa-alapot kellett volna gyártanom ... A cukordísz levelek pl. jól sikerültek. Továbbfejlesztésre alkalmasnak nyilvánítom;)

Beteg gyereket ápolni igazi kihívás, főleg ha kis páciens 2,5 éves, igazán virgonc ráadásul hajlamos a lázgörcsre. Mégis valahogy könnyebb volt ma Vele, mint kisebb korában. Mondjuk az is felmerült bennem, hogy ez a két hét betegállomány (ami már most is örökkévalóságnak tűnik, Úristen mi lesz itt még 6 hónapig) kisimított, és talán tényleg jót fog tenni mentálisan is nem csak rövid, de hosszú távon... De erről majd máskor :) 

Miután teljesítettük Petivel a másfél óras várakozást a Doktor Bácsinál, aki egyébként egy tündér, csak az ebéd és az altatás volt döcögős. Ez utóbbi 2 óra ágyban nyünnyögésből és két óra alvásból állt... Bevalom addig hallgattam a dumáját, hogy van rá esély, hogy én hamarabb aludtam el. Közben Apa jó fáradtan, de hazaért, úgyhogy le tudtam szaladni a boltba bevásárolni, na meg az öltönyeit elhozni a tisztítóból. Közben még az emberi kapcsolataimat is ápoltam, ami régen babázás közben sokszor felejtős volt. Sajnos arra értem haza, hogy Maki lázasan ébredt, továbbá a kukacát kihalászta, ami nagyfokú cunamihoz vezetett a nadrágjában, zokniján, pólóján (!?) amit Apa nagyon jól lekezelt, szóval igazán nem lehetett szavam. A láz csillapodott, a kedve virágos volt, így Peti még a vacsorát, illetve a holnapi ebédet is segített megfőzni :) Igaz, hogy a délelött kimosott ruhákat csak jóval később sikerült kiteregetni, de a pocakom nem görcsölt, szóval végülis mindkét gyerkőc megúszta a mai napot :) Ráadásul a vacsi is ízlett Nekik, úgyhogy igazán kerek a világ :)

Meg kell hagyni második gyermekünk nem vegéz fél munkát. Kezdetnek például, már az érkezeséről is ő döntött :) Aztán hamarabb is kezdi átvenni az uralmat, jó sok rosszulléttel, szédüléssel és úgy általában a varandósság összes kellemetlen tünetével. Ennek köszönhetően a munkahelyemen már hetekkel ezelőtt "lebuktam" és vallomástételre kényszerültem. Persze ha esetleg bennt maradna a reggeli, (vagy délig bármi) akkor is rájöttek volna, mert elsőszülöttünk, Kópé nagyjából három de inkább négy hónapos pocaklakó korára növesztett akkora kuckót, mint most Picipötty. Ráadásul meg csak 10 hetes, és már elő kell túrnom a kismama ruháimat. Mi lesz itt nyárra? A céges postásunk jó fej, lejmoltam tőle néhány klasszikus postás gumit, így a nadragjaim meghackelve, de egyenlőre hordhatóak :)

Azért a masodik baba várása sok szempontból tutibb:

- Nem kell azon agyalni, milyen babakocsink, hordozónk, kisagyunk, pelusmárkank legyen, vagy hogy eleg lesz-e az X db body. Minden megvan, az első 3 hónapig meg unisex is. Nagyon tutiii!

- Kb. még emlékszem milyen vizsgálatok lesznek, és nem idegelem magam rajtuk.

- Más anyukák, akiknel az első baba jön tanácsot kernek, ami azért szívmelengető és nagyon megtisztelő

- Ami a legfontosabb: Kópé már elég nagyfiú, igazi társaság. Ráadásul simán ment a lesz kistesód téma bevezetése is. Már csak azon egyezkedünk, hogy majd a doktor bácsi mondja meg kisfiú vagy lislány babánk lesz. Ő kislányt AKAR. :) Kópé lett továbbá az esti babavitamin felelősünk. Kihalássza (leejti, felveszi) rárakja a nyelvemre (megnézi) aztán lenyelem, majd ellenőriz. Nagyon cuki. Ja, és ő is növeszti a hasában a babát :)