Az oldal története - Mert kell az "Output"
Ezt a mondatot egy szintén blogolásba fogott anyuka fogalmazta meg - és milyen igaza volt! KELL! Sokáig nem is tudtam mennyire. Miért kell? Jogos a kérdés. A történet nagyon tipikus: nagy egymásra találás (szerencsére), szerelem majd esküvő, aztán a gyermek (azaz Kópé, Maki, születési nevén Péter) érkezése. Akit imádunk, szeretünk ... Azonban a reklámok pasztellszínű, lágy dallamokkal kísért xs-es méretű, cingár lábú kismamás idillje helyett keményen orrba vágott a valóság. A gyerkőc a terhesség alatt átvette a testem/testünk irányítását, híztam 22 (bevallott) kilót, majd megszületett és még egy jó ideig így is maradt a helyzet. Csak alvás és pezsgő emberi kapcsolatok nélkül. Mármint a babát és szegény munkában megfáradt, éjszaka szintén nem alvó Apát kivéve. Már nem feleség, barát, értékes munkatárs voltam, hanem "Anyuka". Mintha még a nevem is elveszett volna. Pedig tutira van, papírom is van róla... Aztán persze rendeződtek (nagyjából, úgy-ahogy) a dolgok, de a barátok lemorzsolódnak, a kapcsolatok átrendeződnek. Hozzáteszem ez utóbbi nem akkora baj, csak eleinte megrázó. Aztán rájöttem hogy aki megmaradt - na az/azok a tutik. (Ginnem, Kitticsekem, Kori és Ági: imádlak Titeket) A munkába való visszaállás sem mindig fáklyásmenet... Nekem sem volt épp zökkenőmentes. A korábbi (marketinges-fordítós-kretívkodós) beosztásom helyett a számlázáson landoltam. Lássuk be, ha ott kreatívkodtam volna az nem vezetett volna semmi jóra ;) Bármennyire is szeretem a munkahelyem és a kollégáim, mégis hiányzott a kreatív elfoglaltság. Persze idő kellett ahhoz hogy rájöjjek mi a probléma, és (egyenlőre jó) megoldást találjak rá.
A megoldás pedig kedves Látogató: az Output :) lett.
